A tegnapi "próba" "lemezfelvételi nap" alkalmával a címben szereplő dal volt soros, amire szakértő vájtfülűek mondták (hogy eskü alatt-e, arra már nem emléxem) hogy ebben a dalban minden kétséget kizáróan benne van a Wak Cenzorok esszenciája. Tény hogy kezdetektől játsszuk, nem untuk meg mi sem ,(néha Zem Wilburyt kell nógatni kicsit hogy énekelje rendesen...) és a koncerteken is szereti a nép. Talán azért mert sokan érzik találva magukat a szöveg által?!
Minden nap amit a lemezfelvétellel töltünk tanulságos szokott lenni, ez is az volt. Tom Wilburyvel jegyeztük meg hazafelé menet, hogy a legnehezebb felvenni az egyszerűbb(nek tűnő) dalokat. A lényeg hogy össze lett rakva úgy hogy betehettük a "kb majdnem háromnegyedig kész" kategóriába. Ebben egyébként ha jól emlékszem 10 dal van már a 12-ből. Azt is kitaláltuk, hogy a dal utolsó katarzisos "mindenki üvölt/szólózik/vonyít/vokálozik" refrénjéhez egy fúvósszólamot is illesztünk, aminek a szólamát (mint egyébként sok dalunk alapötletét is) Tomi gitárral-beleprüntyögése ihlette. Konkrétan a refrénre próbálta rá ez az őrült, a Depeche Mode Johnny Cash által feldolgozott Personal Jesus-ának alapriffjét, amit én továbbdünnyögtem és az est végére Zemmel véglegesítettünk.
Azért ne gondolja senki hogy permanens virágos habtenger és rózsaszagú bombanőfingfelhő (Zemé pláne nem az volt...)egy ilyen felvételi nap. Egymás gyakori leb@szása a következő (legtöbbször teljesen jogos) indokkal: miért vettél rossz húrkészletet a bőgődre, miért nem cseréltél húrt már lassan egy éve, miért akarod hallani magadat a fülesbe elég ha én hallom, pengess úgy b@szki hogy ugyanúgy szóljon mint 3 hete, mi a f@sz ez a recsegés, egy kva kábelt nem tudsz venni ba+?, ésatöbbi ésatöbbi...
Jut eszembe kéne egy trombitás ember.
